Két hét telt el az előző forduló óta amikor is a Karting365 online kupában résztvevő "fotelraccerek" újabb megmérettetésben vehettek részt. A helyszín ezúttal a svédországi Kristianstad-ban található Asum ring, illetve ennek digitalizált mása, ahol újabb, kétszer tizennyolc körös megmérettetés várta mezőnyre. A pályaválasztást a szervezők részéről kicsit túlzásnak éreztem az Adria után, ugyanis az Asum ring rettentő technikás, kifejezetten nehéz aszfaltcsíkjához képest a korábbi pálya egy laza csukló gyakorlat volt! Tisztában vagyok vele, hogy kell a változatosság, de egy ennyire vegyes kompetenciájú társaság esetében ez a nehezítés csak elősegítette a mezőny rétegződését: a jók még jobban teljesítettek, a gyengébbek (pl. jómagam) még gyengébben. Hogy haza is beszéljek, engem személy szerint sokként ért mennyire nem boldogulok ezen a pályán! A két verseny után sem érzem azt, hogy egyáltalán elkezdtem volna kapisgálni mit hogyan kellett volna csinálni? Már a gyakorlás alatt is szenvedtem a lehetetlen, hülye kanyarívekkel és, hogy valamiért ez a pálya sokkal jobban "csúszott" a többihez képest. Ha nem is vagyok a szó szoros értelmében nagy szimulátoros, az elmúlt nyolc évben azért végignyomtam a hardcore rallytól (RBR) az Asetto Corsa-ás driftelésen és pályaversenyzésen át sok mindent. Azt a néhány ezer kör bérgokartozást és a saját hobbi gépemmel való csapatást már nem is számolom bele! Ezen a pályán valahogy a legváratlanabb helyeken és szituációkban kellett korrigálni, gázt elvenni vagy ellenkormányozni és megfizetni ennek az árát a súlyos tizedekkel! Olyan voltam egész idő alatt, mint egy lábujjhegyen járó, Turret-szindrómás disznó, egy kizsírozott jégtáblán...

Janecskó Adrián egy gyorsköre a pályán. Rengeteg rutin és még több gyakorlás kell, hogy az ember eljusson erre a szintre!

Hogy a helyzet még izgibb legyen, a hardverem sem akart segíteni földi kínjaimon és az Asum ring valamiért az átlagosnál is több mikro-laggal borzolta a kedélyeimet. Ez pont egy olyan pályán, ahol gyakorlatilag millimétereken múlott egy pontos féktáv vagy kigyorsítás, szintén nem sokat segített. Nem hiába, technikai sport ez is. Szegény kis PC-m felett pedig nagyon eljárt már az idő! :( A hab a tortán az volt, hogy valamiért a szervezők egy kora reggeli vagy késő délutáni napszakot állítottak be a szerveren, ami miatt félhomályban kellett gyakorolni. Ha nem sírtam volna tele eddig is a bejegyzést a többi bajommal, akkor ez még rátett egy lapáttal. Voltak olyan pillanatok a pályával való ismerkedés közben, hogy gyakorlatilag nem láttam merre kell menni... Jeleztem a szervezők felé, akik ugyan készségesek voltak, de a beállítás valamiért megmaradt. Mindegy, elengedtem ezt is...

Már a versenyt megelőző, kéthetes Leaderboard challenge alatt nyilvánvalóvá vált, hogy László Vajk újfent speed-et kevert a részecskegyorsítós műzlijébe és megint nem ért a nyomába senki. Ez van...A tálentumokat lehet szeretni vagy utálni, de mindenesetre elismerendő, hogy valaki ennyivel magasabb szinten tud teljesíteni az átlaghoz képest. Ezúton is gratulálok!

Asum ring, Kristianstad. A pálya technikás vonalvezetése nem gyerekeknek való vidék... (forrás: Karting365 livestream)

Az első időmérőn aztán tizediknek kvalifikáltam, ami nyilván keserű volt, de az előzmények tükrében én már csak túl akartam esni ezen az egészen illetve a lehetőségekhez képest szerettem volna minél jobban szerepelni. A versenyen, az egyébként meglepően fegyelmezett rajt után, a sikánban történt némi tülekedés, aminek következtében ketten kiestek előlünk, így a következő kört mindjárt nyolcadikként kezdhettem. Majd a második kör végén, a célegyenes ráfordítóban beértem az előttem haladó Mészáros Zolit. Őt minél hamarabb le akartam tudni, ezért már a kanyarbejáratnál beszúrtam a belső ívre. Szerencsétlenségünkre pont egymás felé mozdultunk, én az ívhez képest kifelé a tempó miatt, Ő pedig befelé valamiért...A végeredmény az volt, hogy éppen annyira akadtunk össze, hogy kibillentettem az egyensúlyából, emiatt aztán el tudtam menni mellette. Nem így terveztem, de sajnos a folyamatos laggolás miatt nem igazán éreztem magam körül a többieket. Örültem, hogy a pályán tudtam maradni! Akkor és ott sajnáltam a szituációt, de nem sok időm volt ezzel foglalkozni, mert Polgár Andris közben megérkezett rám. Nyilván nem voltunk egy szinten, a harmadik körben agresszíven beszúrt, aminek az lett a vége, hogy elém pördült és nekimentem...A verseny után, egyből elnézést kért, amit elsőre nem értettem, mert amikor ez történt, ott annyira laggolt, hogy azt hittem én mentem neki...A verseny innentől, főleg ami engem illet teljesen eseménytelen volt. Nem értem utol senkit és engem sem ért utol senki. Egy-két lekörözést leszámítva a saját tempómban körözgettem, míg a tizennyolcadik kör végén a nyolcadik helyen futottam be. Legalább én nem kaptam kört, amivel utólag kifejezetten elégedett voltam!

Polgár Andris mutatványa itt még nem sikerült. Minden igyekezetem ellenére sem tudtam vele tartani a lépést és később simán megelőzött. (forrás: Karting365 livestream)

A második futamra aztán egy sikeresebb időmérővel nyolcadiknak kvalifikáltam. Az első körben aztán a négyes kanyarban ismét összeakadtam szegény Mészáros Zolival. Ebben sajnos masszívan benne voltam én is. Annyira szélesen kezdte a kanyart, hogy arra számítottam kisodródik a külső ívre, én pedig egy jó féktávot véve belülre akartam húzódni, hogy majd a következő jobbosban elmenjek mellette. Ehelyett fékezett egy nagyot, majd behúzta "szűkre", emiatt ismét össze akadtunk...Én kicsúsztam a fűre, ahonnan a lehető legóvatosabban próbáltam vissza evickélni a pályára nehogy újfent összeakadjak valakivel. Zoli mögöttem maradt, ő nem támadott. Ellentétben a közben üstökösként becsapódó Horváth Norbival, aki ugyan Zolit elkerülte, de engem lazán kibombázott úgy, hogy az ötödik kanyarban már csak a kerülő útról tudtam visszajönni a pályára. Én nem tudom mit gondolt...Zolival utólag - kultúremberekhez méltóan - megbeszéltük mi történt pontosan, nyilván szem előtt tartva, hogy ez azért mégis csak egy játék! :) Ezután sokáig nem nagyon történt velem semmi leszámítva, hogy küzdöttem (szerencsétlenkedtem) az elemekkel, mire a hetedik körben utolértem Varga Gerit. A tempókülönbségem megvolt nyilván, de annyira kívül mozogtam a komfort zónámon, hogy jóformán alig mertem kezdeményezni! A sikán után kicsit besokallt, mire beestem a négyes kanyarban a belső ívre, de én is hibáztam ezért visszaelőzött. Kezdhettem elölről. A közvetítésben nem látszik, de később ugyanitt, kb. ugyanígy előztem meg és jöttem fel a tizedik helyre. Innentől tényleg csak körözgettem a végéig amikor is a tizedik helyen futottam be. Kört így sem kaptam, pedig korábban szinte biztos voltam benne, hogy engem is leköröznek majd! Sovány vigasz tudom, de én örültem ennek is.

 Itt épp Varga Gerit üldözöm. A tapasztalatlanságom ill. a folyamatos szaggatások miatt nem tudtam érdemben lekezelni a többiek mozgását és az esetleges hibáikat. (forrás: Karting365 livestream)

Így zajlott hát a második forduló. Utólag visszanézve az élmenők azért villantottak pár izgalmas szituációt, de én a sereghajtókra is kifejezetten büszke voltam! Jó volt látni, hogy a lekörözöttek vagy épp az utolsó helyen állók is kitartottak és végignyomták a versenyeket. Becsülöm ezt a fajta állhatatosságot, hiszen mindössze két gombnyomás és mehettek volna bármerre. Ehelyett folytatták a versenyt a legjobb tudásuk szerint!

Gratulálok Srácok! A versenyzéshez való érettségetek már megvan! Ha kitartóan gyakoroltok, idővel meglesznek az eredmények is! Csak így tovább!

Végül, de nem utolsó sorban köszönjük meg Maniac-nek az újabb színvonalas közvetítést! Biztosan nem volt könnyű dolga, szerintem ez a futam külsőleg unalmasabb lehetett, mint az adriai. Május 10-én jön a harmadik forduló, a Mika Salo ringen. Gyertek minél többen, én már egy hete arra gyúrok!