Így állunk mi: jelentem bővült a család! Mielőtt elkezdene mindenki gratulálni, lehűteném a kedélyeket: Nem, nem ARRÓL van szó! Bár a társai között ez is kicsi és zajos. Mindenféle kimért nedvet kell beleönteni, naponta törődni kell vele és jellemzéséül csak annyival tudnám összefoglalni a tulajdonságait: a Céleszköz. Az asszony már régóta rágta a fülemet, hogy vegyünk már egy normális mosógépet, én pedig felelős emberként nem is tehettem mást: mérlegeltem a lehetőségeimet és vettem egy gokartot! Persze ez nem ennyire egyszerű és nem is teljesen így történt, de a kettő egybeesett.
Van ez a hülyeségem, hogy meg akarok tanulni vezetni... Nem az átlag értelemben, mert azért mégiscsak tizennégy éve van jogsim és éves lebontásban azért elég sokat megyek. Sok mindent megtettem már ennek érdekében pl. kiindulási alapként tizenhárom éve összetörtem a családi verdát is... Valahol el kellett kezdeni és ehhez kellett a beismerés: hogy nem tudok én lóf@szt se! Ezért kezdtem el anno szimulátorozni, tréningre járni, hóban csúszkálni stb. Mára eljutottam arra a szintre, hogy relative sok szituáció van, amiben - mondjuk úgy - nem jövök zavarba. Például a vészfékezést nagy tempóról szinte évről évre elpróbálom (nyilván úgy, hogy nincsenek körülöttem) De nem okoz gondot már az sem, ha az imádott bömbölőmmel megpördülés nélkül kell körbe rajzolni egy behavazott parkolót. Aki jött velem, már szóvá tette, hogy "b@szki ezt fel kellett volna venni kamerával", de szerintem még mindig csak az első lépések egyike és számomra nem bír nagy sport értékkel.
Ehhez több inger kell, majd' vegytiszta körülmények és viszonyítási alap önmagunkhoz és a többiekhez. Ezt viszont mások között, az utcán nem lehet, a közút NEM VERSENYPÁLYA!
Jó, akkor kell egy versenypálya és valami, ami értékelhető módon körbe tud menni rajta. Nem kellett különösebben utánajárnom, mert már szinte közhelyesnek hat, hogy aki meg akar tanulni pályázni, az kezdje gokarttal. Szinte mellékesen írom ide, de három éve elköltöztem a szülői házból és nevezetesen pont egy gokart pályától nem messze van az új otthonom! A tulajjal beszélgetve az is kiderült: zárás után nyitva hagyja a pályát, saját géppel meg az megy ki, aki csak akar. Teljesen ingyen... Ekkor már régen késő volt, ez a vonat már elindult és én csak utas voltam rajta! Nincsenek véletlenek?
Ez volt - tavaly - március vége felé valamikor, ettől fogva jött a megszokott internet bújás, racingbazar hirdetések, és a csapágyasra hajtott google kereső. Ismerkedtem a márkákkal is, jöttek a mindenféle ismert-ismeretlen gyártmányok, típusok, mindenféle Birellek, CRG-k, Rotax-ok stb. Belőttem a saját árhatáromat is, valahol 140-160 ezer közé, majd ennyiért csak lesz valami. Amit fejben viszont egyből beállítottam az agyamban, hogy nem hagyom magamat elcsábítani! Nem kell még egy pénznyelő, amit évekig csak tákolok, nulla élvezettel. Olyasféle gép kellett, ami relative olcsó, nem kell hozzá motort vagy bármi főegységet vadászni, gyakorlatilag egyből hadra fogható! Lelövöm a poént, hát ilyen nincs! Az első ötletem, hogy valami levedlett bérgokart nekem bőven elég lesz. Nagyjából ismerem őket, ráadásul ezekhez a Honda motorokhoz minden van, bírják a strapát, hisz a bérgokartokat a sok "nullahuszonnégyben" nyüstöli mindenféle Vérpistike és bírják. Mindjárt találtam egy kartot egy 200-as blokkal, valami 150-ért Miskolcon. 6.5 lóerő, ha jól láttam ilyenek vannak itt a közeli pályán is és az nekem - emlékeim szerint - jó volt. Emlékeim szerint... Hogy tájékozódjak, egy délután visszamentem emberünkhöz a pályára. Ott aztán annyit megtudtam, hogy "semmisembiztossenkineksenem". Ez jó jel! Ezerszer inkább beszélgetek egy tipródó szakival, mint egy (fél)magabiztos szájkaratéssal! Mindegy, mentem egy kört, afféle aktív gondolkozásként...Saját eszemből odáig eljutottam, hogy ez a pálya viszonylag rövid, tehát nem kell váltós gokart. Ide valami - minél nagyobb - négyütemű passzolna. Nem véletlenül, a bérgokartok négyüteműek! Ahogy megnéztem a motort benne, 270-es, 9.5 lóerő...Fasza! De jó, hogy nem mentem el Miskolcra!
Újabb keresgélés otthon, munkahelyen, mindenhol. Egyszer csak felugrott egy nagyon ígéretes CRG váz, elöl-hátul fékkel (sok gokarton csak a hátsó tengely fékezett), sok pót gumival, gokart kocsival 88 ezerért! Egyből felszisszentem: Nekem EZ kell! 
A CRG váz, aminél akkor úgy tűnt megtaláltam, amit kerestem...
DE! Motor nélkül...Nekiálltam hát motort keresni. Találtam is Orosházán, 160-as, 200-as Honda motorokat 30-50 ezer körül. Hát jó, de ezek kicsik. 270-es meg sehol a neten! Tudjátok, mi a legfőbb jele annak, hogy egy motor ritkán romlik el? Hogy nincs használtan!! Újonnan is néztem, 220 ezer volt akkor...Köszönöm, majd legközelebb! De súlyos aggályaim lettek a vázzal kapcsolatban is. Nagyon jól hangzik az elöl-hátul meglévő fékrendszer, de ez pontosan HÁROMSZOR annyi féktárcsát és betétet jelent számomra, mint más esetben és az üzemeltetési költség nekem kulcs fontosságú! Túlzás lenne azt mondani, hogy elengedtem, de igazat megvallva addig nézegettem, amíg valaki más elvitte. Jobb is! Kedves Tulaj, ha ezt olvasod, majd számolj be róla milyen? Szerintem egy hozzértőnek nem lehetett rossz vétel. Csak hát én...
Regisztráltam több Facebook csoportba is, hiszen az ilyen cuccoknak egy részük csoporton belül cserél gazdát. Nem sokára jött is szembe egy hirdetés, aminek elsőre nem tulajdonítottam jelentőséget. Viszont második-harmadik alkalommal...Az eladó a kisfia gokartját árulta (itt volt a gond, hogy elsőre azt hittem gyerek gokart). Sokadik olvasásra kérdeztem csak meg a komment ablakban: "Ez amúgy gyerek gokart?" Jött is a válasz: "Nem, ez felnőtt, csak át lett alakítva, mert a kisfiamnak nagy..." És ekkor valahol a kis agyam mélyén kigyúltak a fények! Elsősorban a váz volt eladó 90-ért. 60-as, 80-as és 125-ös (kétütemű) motorokkal - értelemszerűen - további pénzért egyben is el lehetett hozni. Felhívtam az embert, telefonban egyből szimpatikus a tag, hirtelen el is beszéltünk vagy negyed órát. A kisfia használja, versenyeznek vele, de neki nagy, még csak kilenc éves. kilencven ezer a váz plusz százhuszonöt ezer a - 125 köbcentis - motor. Ejj, fejben azért felszisszenek, hiszen jóval több, mint amit rászántam! Gondolkodási időt kértem, elmagyaráztam, ez nekem nem annyira sürgős, de egy héten belül vissza szólok! Közben - a lelkes kommentelők által - kiderült, hogy nem egy sima fostalicska, ez egy huszonnégy-huszönöt éves FIA homológ verseny váz, tehát ha nem is jobb, de szerintem messze vagányabb, mint bármilyen bér gokart! Persze, hogy kiderült, van egy kis saját történelme számomra ez a minimális exkluzivitás is elegendő volt a szerelembe eséshez! De hirtelen, ahogy utána számoltam is nyilvánvalóvá vált: ezt nem hozom ki olcsóbban! Agyaltam rajta sokat, mert igaz, hogy kétütemű, de benne van egy vázban, amit nem kell emiatt faragni! Üzemképes, kipróbálható. Ha valamilyen csoda folytán szereznék egy - szintén bizonytalan előéletű - Honda blokkot mondjuk 60-70 körül, mire azt bele szerkesztem, felkészítem stb. a végére ugyanitt vagyok. A sokadik indok: a fickó a fiának csinálja. Az egyszeri ember pedig keresztényi elvek szerint nem ülteti egy időzített bombára a gyermekét.
A '94-es FIA-CIK homológ, Gold Thunderbolt váz kompletten várt, hogy kipróbáljam
Eltelt vagy két nap az egy hétből és telefonáltam is: "Szia! Megvan még?", "Persze, megvan" jött egyből a válasz a túlsó végről. "OK, akkor csütörtökön megyek érte." Kapóra jött, hogy húsvét kedd volt. Továbbá a szerencse a szerencsétlenségben, hogy bennem a vásárlási láz mellett tombolt némi hányós-fosós vírus is, emiatt nem mentem dolgozni azon a héten. Emlékeztek milyen volt Karácsony este várni a Jézuskára, hogy hozza az ajándékokat? Hát én nem...De szerda este semmiképp sem tudtam volna normálisan elaludni! Idegesített a vásárlás maga, hogy idegen helyen kell alkudoznom, egy idegennel szemben, nekem ebben nincs rutinom. Ráadásul mindenféle rémkép gyötört: a motor dadog majd, semmi ereje nem lesz, a váz rozsdás, mindezt megvenni egy kisebb vagyonért! Előzőleg megbeszéltük, hogy kivisszük a kecskeméti gokart pályára is, ahol kipróbálhatom biztos, ami biztos alapon. Ez azért biztató volt, hisz normál ember így nem akar hulladékot rásózni a másikra - nyugtatgattam magam. Másnap délelőtt azért még rohangálni kellett, mert természetesen - ahogy szoktam - mindent a végére hagytam! Tankolni kellett, pénzt levenni, vennem kellett egy bukó sisakot, mert nem volt normális és bérelnem kellett egy futót. Mondanom sem kell, csabán beestem az első motoros boltba, ahol villámgyorsan elregéltem az eladónak mit szeretnék: "Egy szkafander sisakot, lehetőleg minél olcsóbban, nem motorozni kell." "Hát minek?" "Gokartozni" "És azzal nem esel fejre?" "Általában nem szoktam..." Itt megtört a jég, szerintem megértette, hogy gyakorló elmebeteg vagyok! Találtunk is egyet (az utolsót a méretemben). Egy dolog kész, ezt jó jelnek vettem. Elmentem futót bérelni, majd még haza ugrottam minden vacak szerszámért és bármiért, amit csak fontosnak gondoltam. Kb. fél órás késéssel indultam el, hogy aztán Kecskemétig hetvennel szarakodjak a sok kamion és közúti mazsola mögött a 44-es főúton. Kb. két óra alatt értem oda, mondanom sem kell majd felrobbantam a méregtől! Mindegy, hívtam a tulajt, aki pont akkor ért haza a munkából. Egyből nem is zavart annyira, hogy boldog-boldogtalan feltartott az úton. Nincsenek véletlenek?
Körbenéztem, kérdezgettem, adtam az okost vagyis inkább kevésbé adtam a hülyét... A pályára valószínű nem tudunk már kimenni (épp a hétvégi versenyre edzettek a fiatalok) de megbeszéltük, hogy megyünk egy kicsit az utcában. Még a telefonba megkértem, hogy legyen szíves ne indítsa aznap, mert szeretném látni, hogy indul hidegen. "Fogd meg a blokk oldalát, érzed, hogy hideg?" bizonygatta nekem, hogy betartotta, amit ígért. Nem hiába, mindenki annyit ér, amennyit a szava...Az indítás nem is bonyolult, "...csak fel kell szívatni a berántóval a benzint a tankból, utána gyújtásra rakni, és mehet!" Kb. ötödik-hatodik rántásra felüvöltött a motor és ontotta magából a tipikus, elégetlen kétütemű szagot. Zajcsillapítás? Ha beférne, kézzel fel tudnék nyúlni a dugattyúig, ez nem az a világ! Kivittük, majd a tulaj ment vele egy oda-visszát az utcában. "Most még az enyém, ha lehet én törjem össze..." mondta.
Én meg csak ott álltam emellett a hangos, zakatoló izé mellett és azon gondolkodtam, ezután ne mindjárt az orvoshoz menjek? Normális vagyok én?? Engem ezért otthon megölnek!
Ha az asszony nem, akkor a szomszédok. Mindegy, az én köröm következett. "Elindulsz felfelé az utcában, ott van az a kereszteződés, ott fordulj vissza majd" - tanácsolta a tulaj. Bepréseltem magam az ülésbe, ami csak annyira volt passzentos, hogy elsőre azt hittem bele se férek! Aztán megoldottam, de itt már az sem érdekelt volna, ha tüzes vastrónon kell eltöltenem ezt a pár percet! "Mindegy csak menjünk már, hisz' napok óta ezért esz a penész!!" - gondoltam. Izgalom ide vagy oda úgy terveztem, hogy az első kört megtisztelem. Ismertem milyen betonon gokartozni, milyen hideg slick-kel menni és semmi kedvem nem volt fejjel behorpasztani egy lökhárítót vagy beszállni egy virágos kertbe! A második körben aztán minden aggodalmam elszállt! Ahogy elindultam ugyanis, egyből nyomtam egy kövérebbet, mire ez a kerregő, füstölő izé hirtelen versenygéppé változott, majd csillapítatlan, érces hangon üvöltve vitte magával a megilletődött utasát. Sokkal hamarabb eljött a kereszteződés, mint gondoltam! Bár elég jól be lehetett látni az utcán, még mindig biztonságit játszottam: A kereszteződéshez érve, de inkább előtte nyomtam egy keményebb féket, aztán egy még keményebbet! Mi a faaa...??? Végre fogott! Sikerült lassítani valamit, de addigra már meg is kellett fordulni, úgyhogy nem is késlekedtem: A velúrkormányt balra tekerve kis íven elfordítottam a gépet, majd egy kövérebb gázt adva rásegítettem a hajtással, ahogy egy gokarttal kell. Ez a kis szar erre egyből elfordult, ezután a gázt megtartva előbb egyenesbe hozott kormánnyal, majd jobbra ellenkormányozva agresszívebben kilőttem visszafelé. Mondanom sem kell, egyből megvett magának, ezt el kell ismerjem! Visszaérve azért megjegyeztem, hogy a fék nem fog. "Jah, az levegős..." Kösz, majd ezt gravírozom az első szembe jövő lökhárítóba...Foggal...Talán ezért cserébe nem tudom, de innen még az következett, hogy kaptam némi tartalék alkatrészt és beszélgettünk egy laza másfél órát, de aki ismer, ezen nem lepődik meg! Bevallom nem alkudtam egy fillért sem. A fék nem izgatott, a tartalék cuccoknak meg így is örülhettem! Boldog voltam, akkor úgy éreztem, hogy jól vásároltam! Hogy ez tényleg így van? Nem teljesen, de ezt majd elmesélem a folytatás(ok)ban!
