Rögtön magyarázkodással kezdek, igen! Még egy ilyen múltba tekintő, érdekes téma kifejtése előtt annyit megemlítenék, hogy a pofámról a bőr leég, amiért a saját szent projektemet, a külön bejáratú kis hobbi blogomat is ilyen szinten lesz@rtam...Pedig covid ide vagy oda, '20-ban olyan sok minden történt velem, hogy bőven kiadna néhány bejegyzést, de valamiért mindegyiket csak halogattam...Egyrészt nem vagyok az a kényszeredett pozőr alkat! Nem tudok gyártószalag jelleggel, éjjel-nappal bejegyzést gyártani, másrészt a sok esemény közepette vagy időm vagy energiám nem volt hozzá (inkább az utóbbi)! Így hát a visszatérésemet, amolyan közszolgálati jelleggel egy szép, (gokartos)szakmai témával kezdeném, amit a külföldi tkart.it oldal hozott le még év közben és amit remélem, hogy majd szívesen fogad a téma iránt érdeklődő "nagyérdemű". Nézzük meg hát, a gokartos történelem harminc legörültebb váz geometriáját!

Kicsit megcsúsztam a legutóbbi beszámolóval. Mivel elég vegyesek voltak az érzelmeim a nap végére, így akkora ingerenciát sem éreztem a második forduló összefoglalására, mint az első alkalommal. Ettől függetlenül úgy gondolom, hasznos tapasztalatokkal és újabb élményekkel gazdagodhattunk ismét. Pozitívval és negatívval egyaránt!

Sajnos teljesen felforgatta a járvány az életünket! A szükséges óvintézkedések miatt egymást érik a tilalmak, korlátozások és ezek nagy károsultjai a különböző motorsport-események is. A versenyek sportértéke mellett elhanyagolhatatlan azok közösségteremtő hatása is, ugyanis óhatatlanul is közelebb hozza a hasonló érdeklődésű embereket egymáshoz. A Karting365-ös srácok, ha nem is találták fel a spanyol viaszt, de a kezdeményezésükkel egyből két legyet ütöttek egy csapásra: a versengés izgalmát elhozták a nappalinkba, ill. teret adtak annak, hogy az amatőr gokartozás iránt érdeklődők közös időtöltése a kijárási- és gyülekezési tilalmak ellenére is megvalósulhasson. Röviden összegezve, Magyarországon elindult az E-Gokart amatőr bajnokság!

Hihetetlen, hogy telik az idő! Bő négy éve, hogy rámondtam az áment életem első komolyabb autó vásárlására és nemsokára túl leszünk a száz ezredik közös kilométerünkön! Sokan biztos meg sem vették volna, még többen simán hülyének gondoltak amikor megvettem és eleinte én sem voltam teljesen biztos benne, hogy szükségem van rá. Talán nem is az én hibám, talán Ő vett meg engem annó aljas hátsó szándékkal: Mert menni akart, világot látni, mert ez a sz@r még élni akart! Éppen ezért küzködte be magát nulla, azaz NULLA izzító gyertyával kemény mínuszokban, tűrte a havat, jeget, kánikulát vagy égszakadást. Esténként éppen, hogy garázsban tartom: most is kinnt áll a kis garázsnak csúfolt putriban, ahová éppen hogy befér... Viszont abban is biztos vagyok, hogy holnap ugyanúgy kinyílik majd az ajtaja, hogy beengedjen a belébe, majd a kulcs elfordítására ugyanúgy elindul reggel, mint tette azt az elmúlt, kereken hétszáz alkalommal. Pontosan ennyi nap telt el azóta, hogy nyilvánosabb fórumon vagy bárhol hosszabban megnyilvánultam volna róla és ezt ideje bepótolnom!

Legutóbb ott hagytam abba, hogy elhoztam a huszonöt éves, használt versenygokartot Kecskemétről. Most kellene annak következnie, hogy hogyan szerelgettem, babusgattam, mire elkezdtem vele kijárni a közeli gokart pályára, ahol majd kvázi "racce drájver" lesz belőlem. Nagy vonalakban ez történt annyi különbséggel, hogy mióta megvettem, eltelt tíz hónap és ez idő alatt dobpergéééés: Nem lettem racce drájver...Ember tervez, ugye?

Előbb-utóbb majd úgyis belejövök!

De mi ez a blog?

Két ember eszmefuttatása önnön kálváriájukról valahol a kezdeti balfaszosokodásból kiindulva az önmegvalósítás felé vezető úton. Ígéret nélkül, lesz itt minden az örömtől a fél-idegösszeroppanásig bezárólag, ebben biztos vagyok! Ha viszont nem kezdünk bele, akkor sosem érünk el a célig. Ha mások csinálják helyettünk, az viszont nem elég Rock'n roll és akkor meg mi a francot meséljünk a kölykeinknek, unokáinknak, akik valószínűleg azt sem tudják majd mi az, hogy motor?? Mi már elértük azt a kort, amikor kinyílt a világ és hirtelen lett pénzünk megvalósítani a régóta dédelgetett álmainkat. A veszély valós: Túl sok a lehetőség, a potenciális projektek száma végtelennek látszik. Rozsdás romok, befejezetlen fél-projektek hívogatnak, csábítanak énekükkel, mint valami benzingőzös gép-szirének. A többi viszont rajtunk múlik, hogy mennyire engedünk a csábításnak és mikor ugrunk végérvényesen fejest a mélyvízbe? Súlyos a tét, mert kapcsolatok, barátságok szakadhatnak meg és ha ellentmondunk a józan eszünknek, akkor az is előfordulhat, hogy hirtelen nem lesz miből enni, csekket fizetni, autót tankolni stb. Egyetlen dolog állhat ellent a romlásnak: a saját önkritikánk! De ha leírjuk az aktuális gondolatainkat, abból mi is, mások is tanulhatnak és később elolvasva talán feltűnhet az igazság: Hogy mégis mennyire volt baromság belevágni ebbe az egészbe...?